Érdekességek

 Vörösfenyő - őseink is ezt használták

A vörösfenyő a tűlevelűek osztályában a fenyőalakúak rendjébe és a fenyőfélék családjába tartozó növénynemzetség. Gyantajáratokkal átszőtt, vöröses fája nagyon tartós és szilárd. Ez a legértékesebb fenyőfa, melyet régebben főleg vízi építkezéseknél, a bányászatban és tetőszerkezetekhez használták, ma főleg a bútor- és az építőipar keresett alapanyaga.
A fa szilárdságának egyik bizonyítéka, hogy a régészek olyan 500 éves sírmaradványokat találtak az Altaj vidékén, melyeket késsel nem tudtak elvágni. A Dunában találtak egy jó állapotban lévő 1700 éves hidat, melyet Traianus császár építtetett. Velence és Szentpétervár is vörösfenyő oszlopokra épült. I. Péter cár uralkodása idején, amikor az orosz hadiflottát kiépítették, ezt a fát tartották a hajóépítésre legalkalmasabb fának. Nem véletlen tehát az, hogy kiérdemelte az „örök fa” elnevezést. 
Népi hiedelmekben is megemlítik. Többfelé tulajdonítanak neki védő erőt a boszorkányokkal szemben, ezért német nyelvterületen április 30-án hagyományosan vörösfenyőgallyakkal, úgynevezett „boszorkányseprűkkel” díszítették fel az ajtókat és az ablakokat. A délszlávok vörösfenyőkérget akasztanak gyermekeik nyakába, hogy az megvédje őket a gonosz tekintetektől. Tirolban úgy vélik, hogy a fogfájás örökre elmúlik, ha a kihúzott fogat egy vörösfenyő árnyékos oldalán elássák.