A fa keménysége a fának az az ellenállása, amelyet kifejt a különböző szerszámok „behatolása” ellen.
A hétköznapokban lágy- és keményfákat különböztetünk meg, ennek ott van jelentősége, hogy nem minden keménységű fa alkalmas minden felhasználásra.
A fa keménységét sok minden befolyásolja. Nem azonos keménységi értéket kapunk, ha más-más irányból hatunk a fára. A rostszálakkal párhuzamos erő kisebb ellenállásba ütközik, mint a rájuk merőlegesen ható erő. Magyarán könnyebb széthasítani a fát, mint átmetszeni. Az évgyűrűk sűrűsége, a fa nedvessége és szövetének egyenletessége szintén kihatással van a keménységre.
Érdekes, hogy a rossz talajon, kedvezőtlen éghajlaton nőtt fa keményebb a kedvező körülmények közt nőttnél. Hasonlóképp, a száraz fa keményebb a nedves, nyersfánál. Ellentétben a nedvességgel, a gyantatartalom növeli a fa keménységét.
A lágyfákhoz soroljuk az összes tűlevelűt és néhány lombos fát (nyár, nyír, éger, hárs, fűz, vadgesztenye), amelynek fája a tűlevelűekénél is lágyabb, a keményfához ellenben az összes többi lombosfát.
